KÖSZÖNŐLEVELEK

Talán ezek is jó Referenciák!

Néhányan írásban is köszönetet mondtak.

És jöttek e-mailben is vélemények, köszönőlevelek. Igazán jó érzés volt, hogy még kézzel írt leveleket is kaptam, melyben köszönetet mondtak a segítségért.
Ezekből találsz néhányat lejebb, mely segíthet abban, hogy hinni tudj a Gyógyító Táplálékok, és a jó szó lenyűgöző erejében.

Íme, néhány hála kifejezése: Először is szeretnék bocsánatot kérni, bár csak azért, mert így illik, ha az ember kihallgatja a másik beszélgetését... Igazság szerint egyáltalán nem bánom. Nyáron, valamikor augusztusban mentem Kaposvárról Pécsre könyvtárba, és egy számomra addig ismeretlen buszsöfőr vezetett. Visszafele is azzal a busszal jöttem Kaposvárra és akkor hallgatóztam, mikor egy barátoddal beszélgettél. Mikor elváltatok, mondtál neki egy elérhetőséget a neten, hogy hol tudja elolvasni, amit írtál. Én is elolvastam azóta, bár még csak két napja.

tovább olvasom Egyetemre járok Pécsre, és most lesz megint vizsgaidőszak. Kerestem a pen-drive-omon az anyagot, ami alapján házit kellett írnom, és a te írásodat találtam meg. "Véletlenül" pont az nap, mikor a lehető legkiszolgáltatottabbnak éreztem magam, és egy olyan időszak közepén, amikor végképp elegem lett - elsősorban magamból. Kb. 5-6 éve egyhelyben toporogtam, 16 éve sajnáltam magam édesapám halála miatt és minden rosszat és rossz döntést erre és másokra hárítottam. Nem terhellek és idegesítelek részletekkel, csak le a kalappal előtted és KÖSZÖNÖM. Írnék még mást és hasonlítanálak másokhoz, mert vicces a helyzet szerintem, de nem teszem, mert kicsi Pécs és kicsi Kaposvár. Csak hogy tudd: többet tanultam tőled látatlanul, mint egy paptól és egy reikimestertől.
Tisztelettel: Molnár Mónika
----------------------------------------------------------------------

4 hete eszem a gyógyító táplálékot. 4kg-ot fogytam tőle, tele vagyok energiával. Most voltam laborban, a koleszterin szintem tökéletes, egyébként 15 éve magas volt. Hálásan köszönöm, hogy rátaláltam a gyógyító táplálékokra, és klubtag lehettem.
T. É.
---------------------------------------------------------------------

Hihetetlen, ami történt! Harminc évig glicerines kúppal jártam WC-re, mert csak annak segítségével volt székletem. Egy hét sem telt el, és nem kell a kúp. Köszönöm!
Sz.M.
----------------------------------------------------------------------

4. hete eszem, tele vagyok energiával, és fogytam 4 kilót!
T. Évi
----------------------------------------------------------------------

A ”GYÓGYÍTÓ TÁPLÁLÉKOK” és én. A bevásárlások alkalmával azzal szórakoztatom magamat, hogy figyelem a kasszaszalagra kerülő termékeket. Azokat, amelyeket mások vásárolnak. Egyesével végigveszem mindet, gondolatban rábökök, és azt mondom: ez is felesleges, ez is, az is...
Most látom csak, hogy mennyi-mennyi felesleges árura költöttem régen én is a pénzt. Összehasonlítom a mások által összekupacolt termékeket azokkal az egyszerű élelmiszerekkel, amelyeket én vásárolok. Döbbenetes a különbség. Elképesztően csekély mennyiséget tesz ki a vásárlók kosarában az általam valódi élelmiszernek tekintett áru: a zöldség, gyümölcs, tk. liszt, fűszer, teljes kiőrlésű kenyér.
Ha bemegyek egy boltba, ott a zöldséges és gyümölcsös pulton kívül egyedül a fűszeres polcokat szoktam meglátogatni. Teljes egészében kihagyom a húsos és a tejtermékes pultot, esetleg még a fagyasztott zöldségekhez lépek oda néha-néha.
Egy üzlet árukészletének kb. a 16-od része az, ami számomra érdekes lehet. A többi mind felesleg.
*********************

Valaki azt mondta, hogy könnyű úgy békében, szeretetben és harmóniában élni, ha nem kell minden nap a lestrapált, frusztrált, gyűlölködő vagy épp fájdalmakkal küzdő emberek indulatait elviselni, mert el tudunk vonulni remeteéletet élni.
Igaza van. Szerencsés vagyok, hogy ezt megtehetem, és tudatában vagyok annak, hogy kiváltságos helyzetben vagyok. Nem felejtem el ezt sohasem, mindig szem előtt tartom, és hálás vagyok érte a “sorsnak”. Tény, hogy mindig erre vágytam. Arra, hogy ne kelljen elhagynom a szerető otthonom melegét a munkavégzéshez. Ez nem jelenti azt, hogy akkor, amikor emberek közt dolgoztam, nem tudtam volna helytállni, ne szerettek volna. Igyekeztem mindig megértő lenni, és a hozzám forduló, ellenérdekelt feleket segíteni, hogy megtalálják a közös hangot. Villámhárító voltam.
De nem is ez a lényeg. Tudom, hogy nem lehet mindenki remete, szükség van a csapatjátékosokra, a másokat segítőkre, a másokért keményen dolgozókra. Ha csak pl. a szociális szférában agyonhajszolt, kihasznált, meg nem becsült, de hősies küzdelemmel helytálló emberekre gondolok, nagyon elszomorít a kép. Nem tudom, hogyan lehetne enyhíteni a három állást vállaló, sok műszakban robotoló, nyomorgó embereken. Nem tudom, ők hogyan tudják, hogyan tudnák megtalálni a békéjüket, boldogságukat.
Talán egy hajszálnyit enyhítene a terheiken, ha így étkeznének, mert azonkívül, hogy a megfelelő tápanyag bevitellel csökkenne az agresszió, szorongás és félelem, az anyagi helyzetük is javulhatna, ha ki tudnának törni a felhalmozó, pazarló, a vásárlásaikkal az értelmetlen túltermelő rendszert fenntartó mókuskerékből.
*******************

Egyik nap kezembe vettem a tányért, amelyen a „gyógyító étel” volt feltálalva. Hirtelen olyan erős érzelemhullám lepett el, amit nem is igazán tudok szavakkal kifejezni. Talán az áll az érzéshez legközelebb, ha azt mondom, hogy hálát éreztem. Hálás voltam a céklának, a répának, a zellernek, a gabonának, hogy értem növekedtek, hogy engem tápláljanak, és segítsék a testemet és a lelkemet a gyógyulás útján. És természetesen hálás voltam mindazoknak, akik elkészítették nekem, hogy ezzel segítsék az életem. Köszönöm!
******************

A „gyógyító táplálékok” fogyasztásának köszönhetően bekövetkezett változások az életemben:
- Megszűntek a szorulásos panaszaim, amelyek egész életemben gondot okoztak a helytelen táplálkozás miatt.
- Helyreállt a vérképem az előző évi sok kereszteshez képest (vashiány stb.).
- Eltűntek a ciszták a petefészkemből és a mellemből.
- Az évenkénti rákszűrés eredményei újra a fiatalkori tökéletes értéket mutatják.
- Eltűnt a puffadás, újra lapos a hasam.
- Könnyű lett a testem, könnyedebb a mozgásom.
- Évek óta, amióta így táplálkozom, nem voltam beteg (előtte évente legalább kétszer nátha stb.).
- Eltűntek a pattanásaim, kitisztult a bőröm.
- Eltűnt a kezdődő pikkelysömör a könyökömről, és olyan puha lett ez a testrészem, mint előtte még soha életemben. Nem is tudtam, hogy ilyen is lehet.
- Nincsenek fehér foltok a körmömön.
- Újra végigalszom az éjszakákat.
- Nincsenek rémálmaim, helyette már nem egyszer arra ébredtem fel, hogy nevetek álmomban – ez soha előtte még nem fordult elő.
- Nincs szorongás.
- Nincsenek félelmeim.
- Nyugodt vagyok és békés.
- Évek óta nincsen szükségem gyógyszerekre, amelyeket a pszichiáter szerint életem végéig szednem kellene.
- Sokkal több szeretetet tudok adni a környezetemben élőknek.
- Már elvi okokból sem ennék többé állatot, hiszen semmi szükség nincsen rá.
- Sokkal erősebben érzem, hogy a természet szerves része vagyok én is, ezért maximálisan tisztelem a természet többi élőlényét a talajban lakó férgektől a növényeken át az állatokig – mindannyian ugyanannak az egésznek a részei vagyunk, együtt tudunk egészséges egységet alkotni.
Zs.
---------------------------------------------------------------------

Szia!
Kis történetemet közreadnám, bár kell egy kis előzményt is írnom.
2,5 évvel ezelőtt nem éreztem soha rosszul magam kb. 115 kg voltam, ettem mindent, ami elém került… Jogosítványt hosszabbítani elmentem az egyik rendelőbe, majd ott csak vércukorszint ellenőrzés során 20-as!!!! értéket mértek. A nő majdnem leesett a székről, amikor meglátta, természetesen megmértük újra, de csak ugyanaz maradt. Ezt követően elkezdtem fogyókúrázni, semmi kenyér, semmi cukros holmi. Hirtelen le is ment 18-ra, teát ittam sokat (direkt cukor ellenit), figyeltem az étkezésre, de 2 év alatt 15 körül stagnált .
Egyszer csak sok helyen olvastam, hogy nem kellene húst fogyasztani, mert az nem igazán az ember tápláléka. Gondoltam, sokat nem veszíthetek vele, elhagytam. Na, akkor voltam rosszul. Előtte kolbászt ettem sonkával, mert kenyeret, ugye, nem fogyasztottam, nagyon hiányzott, nem tudtam, mihez kezdjek, az otthoniak nem akartak nagyon beleszólni, de nem segítették a dolgot. Eddigre a cukorszintem – én már örültem, hogy 12–13-nál nem volt magasabb. Persze ha ittam egy pohár sört, akkor 3 napig 18 körül mozgott.
És ekkor történt az, amire mindig is vártam!!! A gyerekeim összeismertettek Erős Győzővel. Első találkozásunktól fogva szerintem szimpatikusak voltunk egymásnak. Győző elmondta, mit tud ajánlani, én úgy éreztem, nekem pont erre van szükségem. Azóta fogyasztom a táplálékot, köszönöm, jól érzem magam, vércukor szintem mostanában 7,0, a súlyom jelenleg 97kg. 182cm vagyok. Nem szoktam kínlódni a melegítéssel, simán a hűtőből megeszem. (Persze frissen kapva a déli mindig jobb egy picit, de ez csak részletkérdés.)
Nem érzem kevésnek, hogy délig csak gyümölcsöt egyek, elég az ebéd is, közben a nasi délután és jólesik a vacsora is . Nincs hiányérzetem, úgy érzem, pont ez és ennyi kell a szervezetemnek. Ja a napi ajánlott vizet ritkán tudom elfogyasztani. De igyekszem rákényszeríteni magam, mert biztos fontos lenne az is. Köszönöm, Győző!!! Most jobban érzem magam, mint a találkozásunk előtt. A saját háziorvosom, mikor megtudta, hogy magamat kezelem, szó szerint kiröhögött, mondta, majd menjek inzulinért, amikor úgy érzem. Mondtam neki, engem ott nem fog látni.
H. Milos
----------------------------------------------------------

Mielőtt találkoztam Győző gyógyító ételeivel, már nagyon éreztem, hogy váltanom kell. Nem esett jól az étel, amit ettem, folytonos nehéz érzés a gyomorban, puffadás, pici vizesedés. Rövid gondolkodás után meg is rendeltem az első adag ebédet. Miután megettem – ami megjegyzem, cseppnyi nehézséget sem okozott –, megjött a wooow érzés, "igen, ezt kerestem, erre van szükségem!". Innentől kezdve 3 hétig ettem Győző étkeit, de már az első hétben hatalmas változások jelentkeztek! Megszűnt a puffadás és vizesedés. Jóllaktam minden étkezés után úgy, hogy könnyű érzés maradt a gyomromban. Napi többször kellett wc-re mennem. Reggel egyből fitten ébredtem, elmúlt a reggeli fáradtság érzés. (Számomra ez volt a legmeglepőbb, értelmetlenné vált a szundi funkció a telefonon ) Szebb lett a bőröm. Pikk-pakk eltűnt rólam 3kg.
Mindezek után mégis meghoztam a legrosszabb döntést. Lemondtam az ebédeket, mondván, majd megfőzöm magamnak. Most aki azt gondolja, nem főztem, téved. Főztem, de nem tudtam minden napra étellel készülni magamnak, így kezdetben a vegyes étrend, majd lassacskán a régi étrend vette át a szerepet. Kezdődött minden elölről. Puffadás, vizesedés stb...
Újra megrendeltem a gyógyító ételeket. Bevallom, nem tudom tartani most, hogy csak ezt eszem és semmi mást. Nincs is most olyan intenzív változás, mint amikor elkezdtem.
H. B.
-------------------------------------------------------------------------

Egy évvel ezelõtt találkoztam elõször a klubbal. Mik a tapasztalataim? Jó volt látni, hogy ez idõ alatt folyamatos volt a fejlõdés (és a kommunikáció is, ezért) havonta kaptuk híreket azokról a lehetõségekrõl, melyek valóban megkönnyítik a mindennapjainkat. Azok számára említem meg, akik most találkoznak elõször ezzel a lehetõséggel, hogy az ételek mindig idõben, megfelelõen csomagolva, az ígért idõben érkeztek meg. Rugalmasan alkalmazkodtak az igényeimhez, vagyis akkor és annyi ételt szállítottak, amennyire éppen szükségem volt. Még akkor is, ha étel helyett csak zöldség- vagy gyümölcslét rendeltem! Folyamatosan bõvültek a konyhai szolgáltatások, a pékáru rendelési lehetõségtõl pl. a csíra felbukkanásáig ételeinkben.
Itt semmi nem kényszer: csak annyira kell haladnom a 'biokorral', amennyire nekem jólesik. Sokféle új, egészséges ételt próbálhattam ki, olyanokat is, melyekhez máshol nem tudok hozzájutni. Kis helyen is lehet nagy dolgokat csinálni!
Völgyi Rita
--------------------------------------------------------------------------------

SMS-en: „Sokat fájt a gyomrom, a könnyem is kijött, olyan jólesett az étel, mint valami életelixír! Nagyon köszönöm!”
Nagy Gabriella (zenetanár)
-------------------------------------------------------------------

Szia Gyõzõ!
Most jutott eszembe megköszönni a nyári, Nagybajomban tartott elõadásodat, bár remélem az ott jelen levõ szervezõk ezt megtették. Ugyan jómagam nem tudtam részt venni rajta, de akik meghallgattak, utána jöttek hozzám kérdezni, hogy "ki voltál". Magyarul, nagyon dicsértek. Annak kapcsán gondoltam Rád, hogy januárban egy elõadássorozatot szervezünk a "Nagybajomért" Közalapítvánnyal a Mûvházban, és szeretnénk Téged is meghívni egy újabb, immáron szélesebb körbe elõadást tartani arról a témáról, amirõl nyáron is. Ugyanazokat az anyagi feltételeket tudjuk biztosítani, mint augusztusban. Ez most egy hivatalos felkérés akar lenni, reméljük, ismét eljössz Nagybajomba. Igenlõ válasz esetén az idõpontot is konkretizálhatjuk.
Várom válaszod. Üdvözlettel: Pirka Mátyás
---------------------------------------------------------------------

Győző munkásságával kb. másfél évvel ezelőtt ismerkedtem meg először, egy közös barátunkon keresztül, aki éppen neki főzött. Elkezdtem érdeklődni a téma iránt, mert ez már évek óta foglalkoztatott engem. Egyre inkább azt éreztem, hogy változtatnom kell a táplálkozási szokásaimon, mert valamit nem jól csinálok. Ezt onnan vettem észre, hogy egyre inkább boldogtalan vagyok, egyre inkább hízok, egyre inkább mindenféle táplálékkal kényeztetem magam, ami szem-szájnak ingere. Mindez valójában, az utóbbi időkben átélt párkapcsolati trauma következménye volt elsősorban, bár igazság szerint egész életemet nyomon követte ez a hullámzó súlyprobléma. Egyszer fent, egyszer lent. Az utóbbi nagy trauma után csak felfele mentek a kilók, lefele nem. Egy idő után láttam, hogy ez nem vezet jóra, a halálba vezet, és azt gondoltam, hogy van még mit tennem ezen a Földön, van még dolgom, ezért ezt a folyamatot meg kell állítanom.
Magamtól ezt hosszú évtizedeken keresztül próbáltam mindenféle módszerrel megoldani, mégis mindig ott volt a jojó effektus, körülbelül 25–30 éve. A lényeg az, hogy azok a formulák nem jöttek össze, amit kipróbáltam. Láttam abban valami lehetőséget, amit Győző közölt az interneten, és személyesen – pontosabban online kapcsolatban. Egyre többet kérdezgettem, faggattam, és elég készségesen válaszolt mindenre. Már akkor nagyon érdekes személyiségnek találtam, akivel szívesen barátkoznék – ezt gondoltam –, akit szívesen megismernék. Meghívtam, hogy bármikor, amikor kedve támad, feleségestül, családostul szívesen látom Svájcban vendégül. Már akkor pedzegette, hogy milyen jó is lenne, ő még nem volt külföldön, majd egyszer lehetséges – bár nem láttam benne annyira a rajongást a lehetőségért.
Aztán telt az idő, én egy év alatt kb. 30 kilót növekedtem, és már nagyon elegem volt ebből, hogy nem tudok működni, nem működik a rendszerem. Továbbra is tartottuk a kapcsolatot, a könyvét is megkaptam, támogattam is őt emiatt, és egyszer csak bejelentette, hogy lehet, hogy igénybe venné ezt a meghívásomat, mert igencsak úgy alakulnak a dolgok Magyarországon, hogy a családjára, és a családja jövőjére való tekintettel, lehet, hogy el kell hagyniuk az országot. Azért mondom, hogy a családjára való tekintettel, mert ő egyébként teljesen elégedett az életével, a körülményeivel, és igazából nem befolyásolja őt a külső körülmény, a politikai helyzet, a gazdasági helyzet, ő örül, és élvezi az életet boldogan.
Így indult el a mi megismerkedésünk és találkozásunk. Nekem nagyon kapóra jött, mert gondoltam, akkor végre lesz egy „felügyelőm”, tanácsadóm, aki az étkezésben majd tanácsokat ad, illetve segít megtanulni ezeknek az ételeknek az elkészítését, fogyasztását (szó szerint). Ennek nagyon örültem, és erre áldoztam is egyébként elég pénzt, időt, energiát, mert a teljes vendéglátásukat, nyaraltatásukat vállaltam a kis, szűkebb családnak itt Svájcban két hétig.
Lényegében, amit vártam, az bekövetkezett. Az első napokban volt még egy régóta kínzó savas gyomorproblémám, az elképesztő agyatlan táplálkozásom miatt. Kávézás, mindenféle húsos, zsíros ételek, tejtermékek, sajthegyek zabálása sörözéssel fűszerezve... Rendszeresen visszatérő probléma volt már évek óta a gyomorszáj fájdalom, a savasodás, a savas büfögés, a köhögés a savtól stb.
Azt gondoltam – és most is azt gondolom –, hogy fekélyem van, vagy volt, és ezt próbáltam ápolgatni, de nem sikerült, mert mindig visszaestem. Lényeg az, hogy eddig nem tudtam változtatni az életmódomon, de már vészjóslóan közeledett a nagyobb „baj”, ezért bevállaltam a felügyelt változtatást hozzáértő szakemberrel.
Az első egy-két napban elképesztően elkezdett fájni a fejem és a gyomorszájam, meg is ijedtem kicsit, de ahogy folytattam ezeknek az ételeknek a fogyasztását, és teljesen kihagytam minden mást, egy–két nap alatt teljesen elmúlt a fejfájásom, és teljesen elmúlt ez a gyomorfájás is. Azt is érzékeltem, hogy ezekkel az ételekkel jóllakok, de úgy, hogy soha nincs kajakóma, soha nincs az, hogy le vagyok terhelve, hogy le kell feküdnöm, vagy pihennem kell, vagy izzadok, vagy rengeteg energiát vesz el, majd megdöglök, olyan fáradt vagyok a zabálás után. Szóval azt is érzem, hogy energizált vagyok. Hogy sokkal több energiám van a munkára, meg mindenre. Később fekszem le. Az egész éjszakát átalszom. Ezt már nem is tudom, hogy mikor éltem át utoljára, nem tudom az idejét, hogy mikor aludtam át teljesen az éjszakát. Igaz, hogy nem sokat, mert 5–6 órát alszom, de úgy kelek fel, hogy kialudtam magamat és kész.
Tehát energizáltabb vagyok, ki tudom magam pihenni az éjszaka, és nincs az a telítettség érzésem, sőt, leginkább azt érzem legtöbbször, hogy nem vagyok éhes. Mondta is többször itt a segítőm – vagy ahogy én nevezem őt: az „egészség- és környezettudatos személyi táplálkozási trénerem” –, hogy elkészült az étel, együnk. Hát – mondom – nem vagyok éhes, de ehetünk az ebédből. Volt, hogy egy kebabnak a felét tudtam vagy akartam megenni, de aztán mégis megettem a másik felét is, olyan finom volt az a hús nélküli húsos kebab. A lényeg az, hogy nem érzek állandó éhséget. Amikor éhes vagyok, nem mar a sav, nem fáj, és egyszerűen élvezem az éhséget. Tehát ennyi. Ami még fontos, hogy van energiám arra, hogy fussak, szaladjak, kocogjak, mozogjak, biciklizzek, ússzak. Ezzel még inkább hozzájárulok a célom eléréséhez. Egyszer – kb. egy éve –, amikor én ezt a táplálkozást már kipróbáltam, két hét alatt 4 kilót fogytam, de mivel senki nem „ügyelt” rám, lelki ingadozásaim miatt visszaestem.
Most ugyanez történt, két hét alatt körülbelül 4 kilót fogytam, csak most itt hagyta a fiát nekem egy időre a mentorom a kontrollra, és a további ételkészítési módszerek megtanítására. Úgy gondolom, hogy decemberig el fogom érni az ideális testsúlyomat, és nagyon boldog leszek vele végre 30 év után. Jelenleg ennyit erről az egészről.
Győzőről annyit tudok elmondani, hogy „lakva ismerszik meg az ember”. Egy olyan embert ismertem meg, aki képes átölelni az egész világot. Minden, a világon megnyilvánuló dologgal, mindennel és mindenkivel együtt. Altruista módon, önzetlenül képes szeretni, és nagyon szeretnivaló ember. Nagyon sokat tanulok tőle nap mint nap a beszélgetések során. Ami a legfontosabb az a békesség, ami belőle árad, és amit próbál a környezetében átadni mindenkinek. Azt a békességet, azt a nyugalmat, azt a türelmet, elfogadást, amit önmagával és a környezetével harmóniában megbékélt ember áraszt. Azt érzékeltem, hogy őt igazából a külső környezeti tényezők nem forgatják ki a belső békéjéből, és ez egy óriási dolog. Azt gondoltam néha, hogy vagy őrült, vagy zseni. Biztos, hogy hallottatok már ilyet, hogy az őrültet és a zsenit egy hajszál választja el. Hát mindenkire rábízom, hogy döntse el, hogy melyik oldalán áll Győző. Én már nagyjából eldöntöttem magamban.
A mai világban, amikor az emberiség egyre inkább önmaga saját természetes környezete, vagyis a Föld ellen fordul, azt gondolom, egyre inkább szükség van az ilyen „bolondokra” , akik tele@ják a kertjüket, és a különleges, organikus, természetközeli kertészetükkel példát mutatva, igazi bio termékeket állítanak elő, és akik bemutatják példaértékűen a valóban egészséges, sőt gyógyító táplálkozás fontosságát és lehetőségét.
Mindenkinek a saját döntése és felelőssége, hogy milyen utat választ… K. A.

Kevesebb