TÁMOGATÓI NYILATKOZATOK

Szolgálhat referenciaként!

Náhány támogatói nyilatkozat. Olyanoktól is, akik elvileg nem is adhattak volna ki, beosztásuknál fogva.

Igazán érdekes, akár tanulságos kis történeteket olvaszhatsz a (kinagyított) támogatói nyilatkozatok megszületésének körülményiről.

1. Ezt a támogatói nyilatkozatot Kaposvár polgármesterétől kaptam.
Érdekesség, hogy eleinte nem volt valami jó viszony köztünk, mert elég szókimondó vagyok. Ugyan akkor jelentős rendezvényeket nem hagyott ki, és amikor az alapítványommal megnyitottam az ország első és egyetlen Gyógyító táplálékok” éttermét, elfogadta a meghívást a megnyitóra, ahol jelentős beosztású emberek közt diszvendég volt.
Az előadás előtt, odasettenkedtem hozzá, és négyszemközt ezt kértem tőle:
- „Te, Károly, megtennéd, hogy most nem mint polgármester hallgatsz meg, és döntesz, hanem mint magánember? - Azt nem éred meg szőrős fejjel! – mondta nekem, és helyet foglalt.”
Én tényleg megértettem Őt. Szabad szellemű gondolkodásom, az iskolázottságom hiánya, öltözködési stílusom (nem nagy jelentőséget tulajdonítottam az öltözködési illemre soha. Inkább a kényelem volt fontos.), visszavetette személyem megítélését.
Lezajlott a mondanivalóm, és történt egy kis csoda. Odajött hozzám, kezetnyújtott, és azt mondta: „- Ne haragudj Győző, tévedtem. Amiben tudok segíteni fogok.”
Megtette. Nem csak támogatói nyilatkozatot adott, de valamennyi pénzt is, ami tellett a szerény költségvetésből. Ez úton is köszönöm, Károly!
Miért írtam le? Mert érdekes és tanulságos lehet! „Soha ne mond, hogy soha!

Dr. Halász Zsuzsanna a kezelőorvosom volt. Erdélyből származott. Alapos, és kedves volt munkája során. Tisztában volt azzal, hogy lemondtak rólam az orvosok, ugyanakkor hagyta, hogy megpróbáljam a gyógyulást más úton. Nem, hogy hagyta, de amikor sikerrel jártam és életben maradtam, egóját legyőzve, még másokat is küldött hozzám, akikről az orvostudomány lemondott.
Nyitott volt a természetes gyógymódokra, még közös programot is szerveztünk a rendelőbe, ahol íriszdiagnosztika segítségével mértük fel a betegek állapotát.
Leírta, hogy betegségem gyógyíthatatlannak „tűnő” volt, de „GYŐZÖTT”. Azért fogalmazott így mert ott voltam példaként, hogy igen is van kiút sok esetben akkor is, ha az orvosok éppen nem tudnak segíteni.
Megjegyzem, hogy a mai napig úgy gondolják, hogy ami nekem volt betegség, az gyógyíthatatlan, rövid lefolyású, és halállal végződik.

Dr. Holló István egy világhírű egyetem dékánja volt Kaposváron. Ez a támogatói nyilatkozat sok kaput nyitott meg, elsősorban az oktatási szférában.
Érdekessége ennek a nyilatkozatnak az, hogy amikor bejelentkeztem hozzá az alapítvány nevében és fogadott, mindjárt az elején közölte, hogy: „Erős úr! Maximum húsz percem van az ön számára, remélem elég lesz?” Dékán úr! – mondtam neki, miközben kikészítettem laptopomat az asztalra, melyen a Gyógyító táplálékok előadásanyagom volt, diavetítés formájában.
Én elkezdem mondani, amit akarok, Ön pedig szóljon, ha csukjam be a laptopot, és én távozok. Leültünk és elkezdtem mondani mondandómat, miközben rengeteg kérdést tett fel, észre sem véve, hogy már több mint két és fél óra eltelt, mióta leültünk. Mikor végeztünk, felállt és így szólt: „Erős úr, engem nem érdekel, hogy nyolc általánosa van, erről az embereknek tudni kell!
Így esett meg, hogy egyetemen tarthattam órát, és számos közoktatási intézménybe tartottam további előadásokat a betegség táplálkozás kapcsolatáról.

Torma Kálmán a főnököm volt, és nagyon jó barát is lett időközben. Azon ritka emberek egyike volt, akinek nem szállt fejébe a hatalom. Dolgozóit egyenrangú félként kezelte, és mindenki tisztelte emberi mivoltát.
Az alapítvány, melyen keresztül több mint húsz évig igyekeztem tenni az emberekért, hogy ne kerüljenek az én sorsomra, Ő adta a kezembe, és élete végéig támogatta is tevékenységemet.
Nagyon jól tudta, hogy olyan betegségből épültem fel, melyen az orvostudomány a mai napig képtelen segíteni. Mikor újból munkába álltam egy év betegség után, látta, hogy mire költöm a pénzem, és behívatott az irodába, ahol egy ügyvéddal várt. Közölte, hogy: „Győző! Úgy döntöttünk, adunk Neked egy alapítványt, és folytasd tevékenységed, annak keretei közt. Csak a nevét kell megadnod, a többit elintézzük. Szinte, gondolkodás nélkül ezt a nevet mondtam: „Életért, a Földért, az Egészségért alapítvány.”
Szóval, nagyon sokat köszönhetek Torma Kálmánnak, akit barátomnak tudhattam.

Dr. Kartai Klára a Megyei Egészségügyi Pénztár igazgatója volt. Beosztásánál fogva, nem volt szabad kiállítani támogatói nyilatkozatot, de mégis megtette, mondván, hogy emberileg nem tud nem mellettem állni törekvéseimben. Ez úton is köszönöm!

Nagy Zsóka az MTI (Magyar Távirati Iroda) tudósítója volt. Szintén nem volt szabad támogatói nyilatkozatot kiadnia, beosztásánál fogva, mivel senki és semmi mellett nem foglalhatott állást hivatalosan. Neki is köszönettel tartozom. Köszönöm, Zsóka!

Dr. Alpár Györgyné Gyógyszer Nagykereskedelmi vezető volt. Jól ismerte Ő is tevékenységem. Amikor szóba került a támogatói nyilatkozat, így szólt: „Győző! Ez egy gyógyszergyártó cég. Szerinted mit szólnának, ha a természetes élet-, és gyógymódokat propagáló ember tevékenységét támogatnám? De tudod mit? Úgyis nemsokára nyugdíjba megyek, legalább…” – és kiadta a támogatói nyilatkozatot. Köszönöm!

Dr. Gyenesei István a Megyei Közgyűlés Elnöke volt, később országgyűlési képviselő. Azt hiszem, jó viszonyban voltunk, hiszen egyszer meghívott, hogy tartsak egy kis előadást a megye polgármestereinek. Eleget tettem a meghívásnak. Legalább 100 polgármester várt, és bársony takaróval terített asztal. A vezetők között, táblával feliratozva, hol ülök én az asztalnál a polgármesterek előtt. Én, magamat nem meghazudtolva pólóba és szabadidőruhában jelentem meg, az öltönyös képviselők között. Mikor véget ért a program, odamentem hozzá, és azt kérdeztem: Haragszol, István? „Á, dehogy! Tudtam milyen vagy. – válaszolta.” Köszönöm, hogy nem külsőmből ítélte meg, azt, amit képviseltem ott!

Mericsné Éva, egy óvodavezető volt. Köszönöm!

Fekete Gyuláné szintén, egy kaposvári óvoda vezetője volt. Kedves, és nagyon becsületes ember. Miért is állítom ezt? Nos, történt egyszer, hogy úgy gondoltam, felszerelem – legalábbis megszervezem – a gyermek-, és oktatási intézmények felszerelését víztisztító készülékekkel, mivel ivóvizeink elég szennyezettek, és sok betegség forrása. Akkoriban munkám mellett víztisztító készülékeket is forgalmaztam, melynek bevételéből az alapítványom elképzeléseit finanszíroztam.
Megkerestem 35 gyerek-, és oktatási intézményvezetőt, egy szülőkhöz szóló levéllel a kezembe, melyben felhívtam figyelmüket sok tényre, ami az ivóvíz rossz minőségét jelenti, illetve annak hatását gyermekeikre. Kértem a vezetőket, hogy szülői értekezleten olvassák fel a levelet szülőknek, és döntsék el, hogy befizetnek e párszáz forintot gyermekeik egészség óvására. Tette egy olyan ígéretet is, a vezetőknek, hogy ha nem jön össze annyi pénz, amennyibe kerülni fog a készülék, majd kipótolom. Gondoltam, teszem ezt majd abból a nyereségből, ahol összejött a teljes vételár.
Az elképzelés jó volt, de sajnos az intézmény vezetői nem tőlem vették meg a víztisztító készülékeket, hanem egy ismerőstől, apukától, aki szintén ezzel foglalkozott. Az egyik iskolába Ő járt valamikor, a másikba a gyereke, a harmadikba ismerős volt, stb. A lényeg az, hogy nem volt egy igazgató sem, aki tőlem vette volna meg a készüléket. Azaz egy! Ennek a támogató nyilatkozatnak a kiadója. Csodálkoztam is, mikor hívott, hogy összejött a pénz. Elmondtam Neki hogy jártam a több vezetővel. Ezt mondta: „Én nem csinálok a számból s…-et. Lelkük rajta.”
Mondanom sem kell, hogy azoknak az intézményeknek a vezetői ahol nem jött össze a teljes vételár, megtaláltak, hogy behajtsák rajtam az ígéretet, és pótolhattam ki tízezrekkel a hiányzó összeget. Jól legatyásodtam, de mivel megígértem, hát kivettem szekrényből még a gyermekem ruhájára félre tett pénzt is. Igaz, meg kellett ígérnem feleségemnek, hogy itt leállok, és többet nem veszek ki a családi kasszából, csak azt a pénzt költöm, amit munka mellett megtudok keresni, vagy támogatásként bejön.
Ugye, átlehet érezni, hogy nem csak a támogatói nyilatkozatért mondok Neki köszönetet!? Vele volt még érdekes program, amit az „Út” című könyvemben lehet olvasni, ha elkészült.

Lengyel János a Somogy Megyei Hírlap főszerkesztő helyettese volt. Köszönöm, János!

Torma Kálmán a Kapos Volán RT. igazgatója. Róla már írtam. Itt csak megköszönök ismét mindent.

Dr. Gyenesei István a „Megyei Közgyűlés Elnöke. Köszönöm a támogatást!